Okinawán a karaténak három jelentős irányzata volt, melyek különböző megyékben, tartományokban alakultak ki: a Shuri, a Naha és a Tomari. Ezek az irányzatok egy-egy helység, illetve város nevébõl alakultak ki.
A SHURI elsõ híres nagymesterei Sakugawa és tanítványa Matsumura Sokon voltak, Matsumuráról számos legenda terjeng.
Matsumura tanítványa, Anko Itosu később mestere volt Kenwa Mabuninak és Gichin Funakoshinak (a Shotokan stílus megalapítója Japánban). Az 1800-as évek végéig csupán ez a karate irányzat létezett Okinawán, amit Sakugawa, majd tanítványa, Matsumura oktatott.
A másik karateirányzat megalapítása, amelynek központja NAHA város lett, Higaonna Kanryo (1845-1915) nevéhez fűződik. Tanítványai közül a leghíresebb Chojun Miyagi (1887-1953) volt, aki rendszerezte mestere tanításait, és kiegészítette a Kínában töltött évei során elsajátított légzés- és lelkigyakorlatokkal és más kínai küzdelmi elemekkel. Az új módszert Goju-ryunak nevezte el, a kemény (go) és a lágy (ju) szavak összevonásából.
KENWA MABUNI (1889-1952), Anko Itosutól és Higaonna Kanryótól is tanult. Egyesítette a dinamikus, gyors, hosszú mozgássorozatokat és a stabil, körkörös, rövid, erõs mozgásrendszert, és megalapította saját stílusát. Erre jellemző, hogy a hagyományok tiszteletben tartásával alapvetően kétféle mozgásrendszer található meg benne. A Shito-ryu számos katája közül a legtöbb a mai Shotokan és a Goju-ryu stílusokban tanított katákkal rokon.
Iskolái végeztével és a katonai szolgálat letöltése után Mabuni a rendőrséghez állt, ahol lehetősége nyílt arra, hogy harcművészetét tovább fejlessze. Magas rangú rendőrtisztként lehetősége volt sokat utazni, így - a Shuri és Naha technikákon kívül - egyéb harci iskolákat is alaposan tanulmányozott. Az általa oktatott és gyakorolt stílus így a különböző okinawai harcmodoroknak szinte valamennyi elemét magában hordozta.
Fontos momentum a karate Japánban történő elterjesztésében, hogy Funakoshi Gichin 1922-ben Japánba költözött. Tevékenységének központja Tokyo és környéke lett. Az általa tanított stílus Shotokan néven vált világszerte ismertté.
1927-ben Jigoro Kano, a híres Kodokan (a judo központja) vezetője érkezett Okinawára. Chojun Miyagi és Kenwa Mabuni bemutatót tartottak neki. Sensei Kano nagyon elégedett volt a látottakkal és arra az álláspontra jutott, hogy az okinawai szisztémát Japán-szerte meg kell ismertetni. Így történt, hogy Mabuni 1928-ban egész családjával Osakába költözött, hogy életét a Karate-do fejlesztésének és elterjesztésének szentelje.
Kenwa Mabuni kezdetben Hanko-ryu néven regisztráltatta dojóját, késõbb megváltoztatta stílusa megnevezését. Két mestere, Anko Itosu és Higaonna Kanryo iránti tiszteletbõl nevük kezdõ írásjeléből alakította ki az új nevet, amely összeolvasva: SHITO. Az elnevezés miatt többen támadták Mabunit, mivel komolytalannak találták a rövidítéseket. Mabuni viszont meg volt gyõzõdve arról, hogy jó az, ha az emberek személyhez tudják kötni az irányzatot.
A karate elterjesztésével és népszerűsítésével nagyon nehéz dolga volt. A japánok kételkedve figyelték a "fura" mozdulatokból álló önvédelmi rendszert, és "okinawai táncoló öklöknek" nevezték. Mabuni sensei nagyon sok, töréstechnikákkal teletűzdelt bemutatót, és ingyenes edzést tartott a rendőrségnek, hogy meggyőzze az embereket a karate hatékonyságáról. Fáradozásai végül sikerrel jártak, a Shito-ryu pedig gyorsan terjedt. Sensei Mabuninak egyre több tanítványa lett, és az egyetemeken kezdtek megalakulni az első karate klubok.
A II. világháborúban azonban sok tehetséges karatéka életét vesztette. Mabuni mester szerencsésen túlélte a háborút és az azt követő bizonytalan időszakot. Nagy szegénységben, de kitartóan újra kezdte a munkát, és ha nehezen is, de a klubok újra kinyitottak és a Shito-ryu megállíthatatlan fejlődésnek indult. Kenwa Mabuni 1952. május 23-án halt meg.
Kapcsolódó linkek:
A Hayashi-ha shito-ryu Magyarországon
International Hayashi-ha Shito-ryu Federation