Mabuni híres tanítványai közé tartozott Teruo Hayashi. Hayashi nagymester 1924-ben Nara városában (Japán régi fovárosa) született. Tizennégy évesen judóval kezdett foglalkozni, amiből 3. dan fokozatot szerzett. Huszonőt évesen, a háború után kezdett Goju-ryu karatét tanulni Seiko Higa mestertol (aki Chojun Miyagi és Kanryo Higaonna mesterek tanítványa volt). Karate tudását egész életében a Kenwa Mabunitól, a Shito-ryu megalapítójától tanult lelkesedéssel tökéletesítette. Az általa alapított stílus sokéves tapasztalat és számos aprólékosan megfigyelt okinawai, japán, karate és más harcművészeti iskolában látottak csiszolásának eredménye.
Osakában Hayashi nagymester Kosei Kunibánál tanult, aki a Shito-ryu iskola megalapítója, Kenwa Mabuni rangidős tanítványa volt. Hayashi tanult Kenwa Mabuni-nál is, de mindennapi edzéseit Kunibától kapta.
Ez az időszak azonban nem tartott sokáig, mivel az ifjú Hayashi új kihívásokra vágyott. Ismeretlen ellenfelekkel akart megküzdeni (ne feledjük, hogy akkoriban még nem rendeztek versenyeket karatéban). Ismerte a karate történelmét. Tudta, hogy a karate Okinawáról származik, az ő tanára is onnan jött, ezért úgy döntött, neki is oda kell mennie.
Hayashi a dojo keresésnek egy különleges, a mai ember számára talán őrültségnek tűnő módját, a Dojo Yaburit (kihívás) választotta. Besétált egy dojóba, és kihívta a Sensei-t egy küzdelemre. Ez természetesen sértés volt a dojo minden tagjára nézve, és mindenki kötelességének érezte, hogy megleckéztesse a jövevényt, mielőtt szeretett és tisztelt mestere leereszkedne vele küzdeni. Menete egyszerű: a kihívónak a legalacsonyabb fokozatú tanítványtól kellett haladnia, majd jöhetett a következő, egészen addig, amíg le nem győzték, vagy el nem jutott a Sempai-ig (első számú tanítvány). Csak az ő legyőzése után nyerte el a jogot arra, hogy kihívja a Sensei-t magát.
Hayashi nagymester hírhedté vált erről a szokásáról és nagyon jó eredményeket ért el kumitében. Annyira jókat, hogy egy idő után sok dojo visszautasította kihívásait. Azokban a dojokban pedig, ahol legyőzték - ilyen is volt - megkérte, hogy maradhasson és edzhessen. Azoktól akart tanulni, akik őt le tudták győzni. Ezzel a módszerrel Hayashi nem csak tudást, de tiszteletet is szerzett.
Állhatatos munkával Hayashi nagyon sok tapasztalatot gyűjtött össze okinawai évei alatt. Két mestere volt Okinawán, Shoshin Nagamine és Keiko Nakaima. Nagamine senseitől kapta a Shuri és Tomari katák ismeretét. Ezek a kata gyakorlatok a hosszú egyenes állásokra, és az állások közötti villámgyors mozdulatokra fektetik a hangsúlyt. Nagamine mester volt az is, akitol Hayashi a fehér daru stílus kata gyakorlatát, a Hakkakut tanulta.
Nakaima sensei volt, aki Hayashinak egy addig ismeretlen, családi stílust, a Ryuei-ryut tanította. Ez egy Kínából származó déli-tigris stílus volt, ami Hayashi Okinawára érkezése előtt négy generációval került a szigetre. Az idegennek egy teljes évig kellett bizonyítania a nagytiszteletű Nakaima mester elott, hogy érdemes arra, hogy az addig titkos, csak családi körben tanított stílust tanulhassa. Ezután ő lett az iskola első olyan tanítványa, aki nem közvetlen családtag. Később Hayashi nagyon sok Ryuei-ryu elemet épített be saját szisztémájába.
Visszatérve Japánba Hayashi folytatta tanulmányait mesterénél, Kuniba senseinél. Shito-ryu tudásának zömét tőle tanulta. Ezek azok a Naha katák, amiket a Hayashi-ha Shito-Ryu ma is tanít. Hayashi volt Kuniba mester első számú tanítványa, ezért sensei Kuniba a halálos ágyán őt kérte meg, hogy vezesse tovább az iskoláját, míg kisebbik fia, Shogo el nem éri a vezetéshez szükséges életkort és érettséget. Eleget téve Kuniba sensei kívánságának, Hayashi lett az elnöke a Seishin-Kainak 1970-ig, amikor átadta az irányítást a jogos örökösnek, Shogo Kunibának, és megalapította saját stílusát, a Hayashi-ha Shito-ryut.
Kapcsolódó linkek: